Láthatatlan Birodalom - Az Új Világrend meghatározása

A Loose Change (megtalálható ebben a bejegyzésben) alkotójának új, egész estés leleplező filmje.

Letölthető innen:
http://pirospirula.blogspot.com/2011/06/lathatatlan-birodalom.html

Gabonakörök dekódolva

Univerzális Intelligencia II. - Az Egó

(Az egó kialakulásának megismerése segítségünkre lesz a következő cikkeknél. ITT található az első rész, ennek a végén írtam le, hogy mit értek lélek és szellem alatt.)

Az Egó kialakulása a lélekben

Születés előtt, mikor a szellem azonosul egy lélekkel, és emberi embrióként inkarnálódik, nem rendelkezik egóval vagy személyiséggel. Ezek az élet első éveiben alakulnak ki a lélekben a fizikai léthez történő alkalmazkodás során.

Az egó azért alakul ki, mert a lélekre hatással van a test, és rajta keresztül a külvilág. Testi élmények, az öt érzékszerv által közvetített valóságkép, neurológiai folyamatok és az ösztönök mind behatással vannak a lélekre, amit aztán az oktatás és szociális programozás tovább formál. Következésképpen a lélek egy maszkot ölt magára, melyet a külvilági hatások alakítottak ki. Ez a maszk az egó/intellektus, ami a személyiséggel és az alsóbbrendű elmével hozható kapcsolatba.

Az egó vagy alsóbbrendű elme egy mesterséges intelligencia, egy automata, egy számítógép, melynek a személyiségét genetikai és környezeti faktorok formálták. Kialakulása részben az emberi agy intellektuális gondolkodást lehetővé tevő szerveződése miatt, részben pedig a lélek külvilág által befolyásolt részének köszönhető. Az egó a csatlakozási felület a lélek számára, amin keresztül az hatékonyan képes funkcionálni a fizikai és szociális környezetben. Ahogy Freud mondta, az egó az én (pontosabban id) felszíni kivetülése, vagyis azon ösztönök egy része, melyek a külvilághoz alkalmazkodtak, hozzászoktak.

Mikor a szellem azonosul ezzel a maszkkal, és ezen keresztül nézi a világot, a kettő együtt alkotja az emberi éntudatunkat. Amit mi önmagunknak gondolunk, az a szellem tudata és az egó személyisége együttvéve. Szóval az egó a test és a lélek határán alakul ki, és amikor a szellem az ego maszkját viseli, megjelenik emberi öntudatunk.

Mivel az egó az, amit a világ kialakít a lélekben, és mivel a világ lényegében a versengésről és a túlélésről szól, ezért az egó is fizikai dolgokkal foglalkozik, és jellemzően a túlélés és a saját érdekei foglalkoztatják. Alapértelmezésénél fogva önmaga érdekeit szolgáló ragadozóként viselkedik, megszemélyesítve a belső biológiai és asztrális ösztönöket.

Az egó nem igényel szellemet a működéséhez; a szellemmel kölcsönösen visszafogják és gátolják egymást, mivel természetük ellentétes egymással. Szellemmel rendelkező emberekben a szellem általában az egón keresztüli megfigyelő szerepét tölti be, de - mint ahogy a szellemmel nem rendelkező emberek esetében - az egó automata ugyan olyan jól tud funkcionálni megfigyelő nélkül is. Ebben az esetben személyiség ugyanúgy létezik, de a szellem potenciális visszatartó és kreatív befolyása nélkül. Szóval amikor a szellem teljesen hiányzik, vagy amikor jelen van, de "alszik", ebben az esetben az egó az egyetlen, ami vezérel - és ő nagy zsarnok.

Az Egó/Intellektus természete

Az embert az egója, értelme, elméje és személyisége választja el az állatoktól. Az egó a lélek egy része. Mivel az embernek és az állatoknak is van lelkük, miért nincs az állatoknak egójuk? Mert az egó létrejötte azokon a világból származó hátasokon múlik, amelyek elérik a lelket a testen keresztül. Mivel az állati testek evolúciósan nem annyira fejlettek, az agyuk egyszerűbb és hiányoznak a fejlettebb agykérgi funkciók, az egó létrejöttét kiváltó hatások nem érik el a lelket, és ezért sosem alakul ki teljes egó. Ugyanez igaz bizonyos emberi elmebajokra is.

Az egón vagy értelmen keresztül modellezni tudjuk magunkban a világot, elemezni azt, újraélni a múltat, fantáziálni, elképzelni a jövőt, nyelvet tudunk létrehozni, absztrakt számításokat tudunk végezni és érvelni tudunk. Ezen képességek az értelem egy meghatározó tulajdonságának köszönhetik létezésüket: a saját kimeneti terméke a bemeneti információjává válhat.

Az intellektus karakterisztikus tulajdonsága az önmagára való hivatkozás, önmagába való visszacsatolás. Egyik példája ennek, hogy képesek vagyunk megfigyelni a saját belsőnket, például amikor elképzelünk magunkban egy képet. Az intellektuson keresztül működő szellem miatt lehetséges egy belső kép létrehozása és megfigyelése egyidejűleg; a kimeneti lesz a bemeneti információ, és a létrejövő visszacsatolási folyamat időlegesen elválasztja magát a külvilágtól.

Az intellektus képes újraélni a múltat a memória előhívásával majd megfigyelésével, és ugyan így képes elképzelni a jövőt is. Az állatoknál a memória általában tisztán asszociatív, és gépies ismétlésen alapul, képzeletbeliség nélkül. Hiányzik belőlük ez az önmagára visszautaló, belső körfolyamat, az elképzelés, fantáziálás és a saját gondolatok megfigyelésének a képessége. Ez utóbbi teszi lehetővé a szellem számára, hogy saját tudatát megfigyelhesse, és így öntudatosságot érjen el az inkarnáció alatt. Az intellektus és egó nélkül az emberi testben a szellem tudata csupán kifelé irányulna a világba.

Emiatt az intellektus lényegében egy szoliton a lelken belül. Fizikában a szolitonok hullámok, amelyek önmagukba visszatérve keringenek, az energiájukat újrahasznosítják és megtartják, emiatt függetlenítik magukat környezetüktől. Példa erre a füstkarika, ami önmagába visszatérve kering és megtartja az alakját ahelyett, hogy eloszlana. Az emberi elme olyan, mint egy füstkarika, az állati pedig mint a füst. Az egyiknek van egy belső önvisszacsatolása, a másik csupán kifelé irányul.

A Felsőbbrendű Egó létrejötte a Lélekben

A lélekre a szellem is hatással van, nem csak a test, a szellem hatása ugyancsak egy maszkot készít a lélekben. Az jól ismert egóval ellentétben ez a maszk a szellem igazi arcát mutatja. Rendszerint, amikor a szellem az alsóbb egóval azonosul, egy olyan maszkot vesz fel, ami ellentétes saját természetével és a fizikai világból ered. Ha a szellem a saját maga által készített maszkkal azonosul, a szuperegóval, az a megtestesült isteni természet.

Így a léleknek két kiterjesztése van, az egó és a szuperegó. Az első az emberi személyiséghez és a számító értelemhez kötődik, az utóbbi pedig az isteni természethez és felsőbb igazságokhoz.

Az életben mi, mint szellemi lények döntjük el, hogy ezen ellentétek közül melyikhez közeledünk és melyiket hagyjuk jobban kibontakozni. Ha a spirituális befolyásokra hangoljuk magunkat és magasabbrendű eszmékben gondolkozunk, az isteni lényt erősítjük magunkban. Ha anyagiasságban, mások kihasználásában gondolkodunk és számítóak vagyunk, az alsóbbrendű személyiségünket erősítjük. A szellemnek az inkarnáció alatt megvan a választási lehetősége, melyik személyiséget veszi fel és erősíti meg. Aki az isteni lényét hozza előtérbe és azonosul vele, elszakadva az alsóbb egótól, az a szellem megszemélyesítője lesz ezen a világon.

UNIVERZÁLIS INTELLIGENCIA III. - A GONDOLATFORMÁK ÖNÁLLÓSODÁSA

Univerzális Intelligencia I. - A Demiurgosz

Bevezetés

A Demiurgosz a görögök és a gnosztikusok által használt kifejezés az univerzális intelligenciára, mely világunkat formálja.

A görög demiourgos szóból származik, mely szó szerint közmunkást jelent. Az angol demiurge szóban a demi utalhat félisteni lényre, az urge pedig ösztönt, késztetést jelent.

A Demiurgosz absztrakt metafizikai archetípusokat (magasabb rendű gondolatok, eszmék) alakít át fizikailag létező formákká, hasonlóan ahhoz, mint ahogy a böngésző a forráskódot weblappá alakítja. Ahogy a böngésző azt mutatja, amire a kód utasítja, úgy a Demiurgosz kivetíti, formálja és fenntartja a fizikai világot a Teremtő archetipikus gondolatformái alapján. Az archetípusok a létezés alapvető ábécéje, Isten absztrakt gondolatai, melyek minden létező dologban egyénileg, sajátosan nyilvánulnak meg.

Elménk képes formálni a valóságot az események valószínűségének befolyásolásával, szóval miért is szükséges a Demiurgosz létezése? A valóság elmétől való függése miatt úgy tűnhet, hogy a valóságot a mi elménk vetíti ki, tartja létezésben, de a valóság nélkülünk is tovább létezik. Ha nem figyelünk valamire és elfeledkezünk róla, attól az még nem szűnik meg létezni. Nyilvánvalóan a saját tudatunkon kívül más is szerepet játszik ebben, valami, ami mindig ott van, ami a valóság létrehozójaként és fenntartójaként működik. Ez a Demiurgosz.

Miért nem tulajdonítjuk ezt a szerepet a Végtelen Teremtőnek, és hagyjuk el a Demiurgosz fogalmát? Mert a Demiurgosz tulajdonságai inkább az utasításokat vakon követő mesterséges intelligenciára hasonlítanak, ezáltal a szerepe nem jellemző a Teremtőre, és önmagában egyedülálló.

Demiurgosz, Logosz, Nousz

Forrástól függően a Nousz, Logosz és Demiurgosz kifejezéseknek többféle értelmezése lehet. Valamikor ezeket egymással felcserélhető dolgokként írják le, néha az egyiket használják a másik helyett, máskor pedig önálló fogalomként szerepelnek. Platón a Demiurgoszt alapvetően jónak gondolta, míg a gnosztikusok gonosznak hitték.

A tradicionális nézetek nem mindig egyeznek meg egymással, de mindegyik kifejezésre lehet találni csak arra illő, egyedi tulajdonságokat.

A Demiurgosz tipikusan a megvalósítás, kivitelezés, építés, kivetítés, formálás és fenntartás fogalmaihoz társítják. A kifejezés egy félig-meddig isteni lényre utal, amit egy vak ösztön hajt a dolgok teremtésére, fizikai létrehozására.

Logosz a gondolkodó, következtető, elképzelő, összehangoló, mérlegelő, tervező, oktató.

Nousz a Szellem, univerzális szinten a végtelen Teremtő, individuális szinten az egyéni tudat alapja, a végtelen lehetőségek forrása, az isteni szikra, ami halhatatlan és megtartja folytonosságát az inkarnációkon át.

Hermetikus stílusban, ezeknek megvan az univerzális és a személyes megjelenési formájuk. Univerzális szinten Nousz a Teremtés szelleme, Logosz a Teremtés elméje, a Demiurgosz a Teremtés lelke, míg az Univerzum a Teremtés teste. Személyes szinten Nousz a szellem, Logosz az elme (pontosabban a felsőbbrendű elme), a Demiurgosz pedig a lélek. A Teremtés tükörképei vagyunk; ahogy fent, úgy lent.

A cikk és az ezután következők a Demiurgoszról szólnak, mivel ez a látható világhoz legközelebb álló erő, a Mátrix központi számítógépe. Eredete, természete és sorsa kötődik a miénkhez, ezért jó, ha megismerkedünk vele, és ezáltal sok mindent megtudhatunk történelmünkről, világunkról és a jövőről.

Demiurgosz, mint lélek

Az egyik módja a Demiurgosz megértésének, ha a világ lelkeként gondolunk rá. A hagyományok úgy tartják, hogy a Demiurgosz a lélek anyagából van. Ugyanabból az anyagból épül fel, mint a mi lelkünk, csak az Univerzum lelkeként szolgál. A lelkünk ennek a mikrokozmikus megfelelője, ahogy egy csepp víz az óceán mikrokozmikus megfelelője.

A lélek kapcsolja össze a testet és a szellemet*. Közbülső rétegként szolgál a kettő között, így lehetővé teszi interakciójukat. Enélkül nem-fizikai és fizikai között túl nagy lenne a "távolság". A szellem az érző lény magja, a szabad akarat és mély öntudatosság forrása. Szellem nélkül az ember nem több puszta automatánál, amit a külső világ hatásai programoznak.

A léleknek, a szellemtől eltérően, két fő része van: asztrális és éterikus. Az asztrális komponens vagy asztráltest az érzelmek, szubjektív hajlamok, részrehajlások, szenvedélyek, vágyak, indulatok és akaraterő forrása. Az asztráltest nélkül az ember egyhangú, bizonytalan és passzív lenne a belső hajtóerő, az érzelmek és akaraterő hiánya miatt.

Az éterikus komponens, vagy étertest finom energiaformációkból, mintázatokból, ritmusokból, áramlatokból és struktúrákból áll, melyek megelevenítik, formálják és szabályozzák a fizikai testet. Egy energiahaló, egy váz, ami életerőből áll, ami élteti és együtt tartja a test sejtjeit. Az étertest nélkül a test csak egy halott, felbomló rendszer, ami szétesik az entrópia hatására.

A Demiurgosz lélekből áll, de nincs szelleme, ami miatt nincs igazi öntudata, csupán vágyai, szenvedélyei és ösztönei, melyekből ismétlődések, mintázatok, ritmusok és törvényszerűségek lesznek. Így önmagában csak egy vak mesterséges intelligencia, ami nem tehet mást, minthogy követi az irányelveit és azok szerint cselekszik.

Demiurgosz, mint gondolatforma

A másik módja a Demiurgosz megértésének, hogy a világ gondolatformájaként képzeljük el.

A gondolatformák ideiglenesen létező nem-fizikai entitások, melyeket a gondolataink és érzelmeink hoznak létre. Körülöttünk léteznek a valóság éteri szintjén, és a létrehozásukhoz kapcsolódó érzelmeknek megfelelő asztrális energiák szövik át őket. Más ezoterikus rendszerekben tulpának vagy elementálnak hívják őket.

A hétköznapi gondolatformák csupán energia konstrukciók szellem, elme és test nélkül. A saját energiánkból születnek és engedelmes automatákként vakon követik nekik szánt szerepüket. Ha az ezeket létrehozó gondolatok és érzelmek megszűnnek, akkor a belőlük született gondolatformák is megszűnnek létezni, de ha különösen erősek, önállósodnak és önfenntartási ösztön jelenik meg bennük. Ez azt jelenti, hogy egyfajta mesterséges intelligenciára tesznek szert, mely képessé teszi őket arra, hogy parazitikus módon ugyanazokat a gondolatokat és érzelmeket idézzék elő bennünk, amik létrehozták és fenntartják őket.

Mivel a gondolatformák asztrális és éterikus energiából állnak, hasonlítanak a lélekhez, lényegükben megegyeznek. A lélek egy gondolatforma, melyet a szellem alkot meg születés előtt, hogy használni tudja a testet. Másképpen kifejezve a hétköznapi gondolatforma egy átmeneti, ideiglenes lélek test és szellem nélkül.

Hasonlóképpen az univerzális Demiurgosz a világ gondolatformája, amit a Teremtő hozott létre a fizikai univerzum létezése előtt, hogy az ezután azt kivetítse, formálja és működtesse. Másképpen kifejezve a gondolatformák a Demiurgosz átmeneti, ideiglenes hasonmásai.

A lélek, a Demiurgosz és a gondolatformák tehát felépítésüket és funkciójukat tekintve nagyon hasonlítanak egymásra.

UNIVERZÁLIS INTELLIGENCIA II. - AZ EGÓ

* Nekem úgy tűnik, keveredés van a magyar nyelvben a lélek és a szellem fogalmak körül. A szótár az angol spirit szót a soul szóhoz hasonlóan lélekként (is) fordítja, de az inkább szellemet jelent. Viszont a magyarban a halhatatlan szellemre általában lélekként utalnak, és ez zavart okozhat. Én itt a lélek szót arra az átmeneti struktúrára használom, ami a testben és közvetlenül körülötte található, és halál után egy idővel szertefoszlik, vagy legalábbis szerkezetében erős változás következik be. A szellem egy nem-fizikai dimenzióban élő entitás, ami a valós halhatatlan részünk, ami az inkarnációkat tervezi és értékeli, ami tanul és fejlődik.

forrás: http://montalk.net/gnosis/171/corruption-of-the-demiurge

Képek

Közkinccsé teszem a Törd át korlátaidat - Az illúzió vége c. videómban felhasznált néhány magyar feliratos képet. Ha még nem láttad a videót, előbb azt nézd meg. Használja mindenki egészséggel :).

(Kattints a képre nagyobb változatért.)

Törd át korlátaidat - Az illúzió vége

Egy kis nyáriszünet után itt a folytatás. Inspiráció, hogy tovább menjünk az úton, vagy éppenséggel megtegyük az első lépéseket.

Ez az első olyan videó, aminek a képi világát is valamelyest átformáltam. Élveztem a készítését, bár sok munka volt vele. Ha tetszik, a jövőben több ilyen is jöhet még.

Álarc

Álarc mögé bújnak az emberek. De miért kell az álarc? Ki mondja meg nekem? Miért kerülünk olyan helyzetekbe, hogy szükségét érezzük, hogy az álarc elfedjen? Az álarc semmitől sem véd meg. Ezt tudnod kell. Rá kell, hogy jöjj, egy kis idő múlva:
- Ha beléd akarnak kötni, úgy is megteszik.
- Ha szeretni szeretnének, közelítenek hozzád.
De mindkettőnek közös a célja, az, hogy lefejtsék rólad az álarcot. Az álarc távolságot tart a másik emberrel szemben. Mert te azt akarod! Nem akarod kiadni magad senkinek sem. Véded önmagad ez által, mert nem tudhatod, kivel állsz éppen szembe. Már nem akarsz naivan viselkedni senkivel szemben sem, megértél arra, hogy megteheted. Voltak buktatók, de túljutottál rajta.
S ez a fő!
Kicsi gyerekként nyitott voltál mindenre, nem is ismerted magát e szót. Később megtanították veled, hogy nem mutathatod teljes valóságában önmagad, mert konfliktusok kereszttüzébe kerülsz, s azt nem mindig tudod állni, sőt, egyenes utálod, hiszen belül te nem ilyen vagy.
Van, akinek sikerül beléd látni, mert ő megfelelően közelített hozzád, neki megnyílsz, s a másik ezért nagyon hálás. Hisz megismerheti az igazi önmagad, megismerheti a lelked szavát, mi irányítja minden mozdulatodat, minden cselekvésedet.
De van, aki szemében örökre álarc maradsz. Nem érzed szükségességét közel engedni magadhoz. Bántott, talán azért, vagy nem ért meg, hiába mondod azt, amit. Sok összetevője van ennek is.
Minden emberre, ha meg szeretnéd ismerni, időt kell szánnod. Nem szabad elsietni semmit sem. Van egy bizonyos távolság ember és ember között, egy fal, melyet csak akkor dönthetsz le, ha megszerzed a bizalmát, s ő is megszerzi a Te bizalmadat. A bizalom a legfontosabb, mindenkivel szemben. Nehéz megszerezni, nem adják könnyen, de könnyen el is veszíthető.
Különbözőek vagyunk, különböző érdekek irányítanak minket. A lelkünk sérülékeny, mindenkié, ezért nagyon fontos, hogyan fordulunk egymás felé. A lelkünk a legféltettebb kincsünk, s természetes, hogy óvjuk és védjük a lehető legjobban.

http://blog.poet.hu/starlit/alarc alapján.