A tórusz a platóni testek mellett a másik alakzat, ami levezethető az Élet Virága mintázatból (lásd ezt a bejegyzést).
David Wilcock modelljében (előző cikkek a témában: 1. Energia és rezgések, 2. Hullámok és geometria, 3. Platóni testek a bolygókban) különlegesen fontos a tórusz, mint a világmindenséget egységesítő forma. Elmélete szerint az éterben, mint nem-fizikai energiában (lásd az első cikket) ilyen alakzatok jönnek létre, melyben az energia örvénymozgással áramlik. Bemutatja Dr. Alexey Dmitriev munkáját, mely a természetben megtalálható "vákuum doménekkel" foglalkozik. A vákuum szó az energia azon tulajdonságára utal, hogy vákuumban is jelen van, a domén pedig egy olyan területet jelöl, ahol bizonyos szabályok, törvényszerűségek uralkodnak. A vákuum domén határain belül az energia közvetlenül áramlik át a világunkba és mérhető változást okoz. David Wilcock a sokkal egyszerűbb "tudategység" szót használja az ilyen jelenségekre, úgyhogy innentől kezdve ez a szó itt is ezeket jelöli.
A tudategységek át tudnak hatolni az anyagon, mivel az anyagot felépítő energiából állnak, bennük a gravitációs hullámok (az elmélet szerint a gravitációt az éter áramlása hozza létre) elektromágneses hullámokká alakulnak, amit fény és mágneses mező formájában érzékelhetünk. Mivel a gravitációt "elnyelik", ezért anti-gravitációs hatásokat produkálnak, de ennek az ellenkezőjét is tehetik. Számuk a Nap aktivitásától is függ. Alakjuk gömb vagy elnyújtott gömb, amiben örvénymozgás jön létre, ami végül is egy tóruszt alakít ki, amiben a legnagyobb erők a középső tölcsér közelében vannak. A környezetükben az elektromos szerkezetek működésében zavar keletkezik. Gondolom sokaknak feltűnt, hogy ennek a leírásnak a legnagyobb része a legtöbb UFO-ra is igaz, és ez nem véletlen. Az ilyen jelenségek listája Dr. Dmitriev szerint:
- gömbvillámok
- plazmoidok, természetes fényes jelenségek (pl. vulkánok mellett, törésvonalaknál, földrengésekhez kapcsolódva)
- gömb alakú energialények, egyes "szellemek" (tárgyak mozgatása, falon át közlekedés)
- tornádók (Ez egy külön cikket megérne, most csak annyit, hogy a tornádónál csak a tórusz középső csöve látszódik, a külső gömb nem. Tornádók keletkeznek felhők nélkül is, belsejükben fényes gömböket figyeltek meg, az emelőerőt anti-gravitációval is lehet magyarázni valamint képesek tárgyakat sérülés nélkül egymásba olvasztani és még sorolhatnám.)
- radar-angyalok (lásd itt)
- atmoszférikus lyukak (Nagy magasságból készített ultraibolya felvételeken látszódnak, nagy fekete lyukak az ionoszférában, több kilométer átmérőjűek.)
Az ilyen jelenségeket könnyű UFO-kkal összekeverni, lásd A NASA rémálma bejegyzésnél a videót. Amikor még azt a bejegyzést írtam, nem volt alkalmam elmagyarázni, hogy mi van a felvételen. Polarizált tudategység a nevük, mivel az energia a tóruszban egy irányban áramlik: valamelyik póluson be, aztán a másikon ki, egyfajta körforgást létrehozva, ami iránnyal rendelkezik. Az áramlás irányától függ, hogy a gravitáció elnyelése vagy növelése következik-e be. Ez a fajta energiamező felelős egyes UFO-k meghajtásáért.
A polarizált tudategység természetes módon nem tudja önmaga létezését sokáig fenntartani és hatalmas erők munkálkodnak benne, amik nincsenek egyensúlyban. A természetben azonban megtalálható egy másik fajta tórusz is, amiben az energiaáramlás sokkal kiegyensúlyozottabb. Ebben az energia két spirál vonalában áramlik, amik egymással ellentétes irányban forognak. Olyan, mintha két polarizált tudategységet egyesítettek volna, amiknek az energiamezeje ellentétes irányban örvénylik, így a tórusz mindkét pólusán az energia befelé és kifelé is áramlik és a középpontban találkozik, ahol is szingularitást (fekete lyukat, Nassim Haramein elmélete) hoz létre. Ez a fajta tudategység stabil, létezését fenn tudja tartani, ugyancsak az egész Univerzumban előfordul és különféle méretekben létezik, mondhatni, mérete nincs korlátozva; lehet bármilyen pici és bármilyen nagy. Ezeket atomoknak, bolygóknak, naprendszereknek, galaxisoknak hívjuk, valamint az egész Univerzum egyetlen nagy tudategységként fogható fel, amit sok kisebb épít fel.
Ugyan az a struktúra különböző méretekben jelenik meg. "Ahogy fent, úgy lent." Ez a holografikus univerzum lényege; az ember ugyanazzal a struktúrával találkozik, csak különféle méretekben. Minden egyes atom felépítése az egész Univerzum felépítése is. Ez azért lehetséges, mert a hologram egyik alaptulajdonsága, hogy minden része tartalmazza az egész képét. Ha egy holografikus filmet feldarabolunk, és az egyes darabjait lézerrel megvilágítjuk, akkor minden darab az eredeti képet fogja visszaadni, csak kisebb méretben, és nem az egész kép egy részét. A hologram helyett fraktált is lehet használni ennek szemléltetésére, ahol is minden pont középpontnak tekinthető és bármennyire is nagyítjuk fel bármelyik részletét, mindig a kiindulási mintázatot kapjuk vissza. Ebben az értelemben a különféle méretű tudategységek (tóruszok) a fraktális valóság különböző szintű felbontásai, vagyis nagyítási szintjei.
A tórusz jelenik meg a Föld mágneses mezejében, a fekete lyukak szerkezetében és ilyen a csakrák alakja is (szanszkrit, jelentése forgó fénykerék).
A világon számtalan nép (köztük a magyar nép) mítoszaiban és meséiben fordul elő a Világfa. Ezt az élettel, teremtéssel és magasabb síkokba való feljutással (a Világfa megmászása) azonosítják. A világ sámánjai, amikor kábulatot okozó növények és monoton zene segítségével transzba estek és kiléptek a testükből (asztrális utazás), a Világfát látták a Naprendszer közepén. Ez a fa nem más, mint a Naprendszer tudategységének közepén lévő dupla tölcsér.
A Világfa vagy másnéven Yggdrasil
A két, egymással szemben örvénylő energiamezőből álló tóruszban a legnagyobb egyensúly a középső síkban van, ezért is gyűlik össze az anyag a galaxisokban, a naprendszerekben, valamint a bolygók körül gyűrűkben az egyenlítői síkban. Egyszerűen itt van a legnagyobb egyensúly, a legnyugodtabb környezet, és az anyag ezekre a helyekre gyűlik össze. Figyeljük meg a harmadik képen a fa törzsén tekeredő kígyót, ami örvényt szimbolizál.
Az egyenlítői síkban a bolygók helyzetét, keringési pályáját, naptól való távolságát a tóruszban, mint gömb vagy ellipszis alakú zárt rendszerben kialakult háromdimenziós állóhullámok frontvonalai (a hullámok kioltási helyei, ahol nyugodt környezet van; ezek a tórusz egyes rétegeinek a határai) határozzák meg. Ezért vannak a tórusznak különböző rétegei, mint egy hagymának, amit a bolygók elhelyezkedése, a Föld mágneses tere vagy éppen az atomok elektronhéjai mutatnak.
Megjegyzés: Nassim Haramein elméletében egy másik forma, a dupla tórusz kap szerepet, aminél ugyan úgy mindkét pólus felől áramlik befelé energia, viszont csak egy áramló mező van kettő helyett. Itt az animációja. Nassim Haramein és elmélete ismerős lehet Maxwell Igan Az Ébredés c. filmjéből.
Ráadásként:
Ráadásként:
Bejegyzések
