A diktátor (1940) Charles Chaplin első hangosfilmje, egy szatíra, ami a náci Németországról szól. Chaplin egy zsidó borbélyt játszik benne, aki a diktátor hasonmása, és egyszer össze is tévesztik vele - megkérik, hogy tartson egy beszédet, melynek üzenete ugyanolyan releváns ma is, mint akkor volt.
Megint van egy ország, amely világuralomra tör. Élén nem diktátorok, hanem elnökök állnak, de ez ne tévesszen meg senkit. Ők csak frontemberek, akik a szerepüket játsszák, az igazi vezetők láthatatlanok, és sokkal rosszabbak, mint a diktátorok - róluk legalább tudunk és látjuk őket. Erre utal ez a videó is, párhuzamot húzva a két ország között, újraértelmezve Chaplin beszédét.
Bejegyzések
