A diktátor (1940) Charles Chaplin első hangosfilmje, egy szatíra, ami a náci Németországról szól. Chaplin egy zsidó borbélyt játszik benne, aki a diktátor hasonmása, és egyszer össze is tévesztik vele - megkérik, hogy tartson egy beszédet, melynek üzenete ugyanolyan releváns ma is, mint akkor volt.
Megint van egy ország, amely világuralomra tör. Élén nem diktátorok, hanem elnökök állnak, de ez ne tévesszen meg senkit. Ők csak frontemberek, akik a szerepüket játsszák, az igazi vezetők láthatatlanok, és sokkal rosszabbak, mint a diktátorok - róluk legalább tudunk és látjuk őket. Erre utal ez a videó is, párhuzamot húzva a két ország között, újraértelmezve Chaplin beszédét.
bejegyzés
4 megjegyzés:
Nagy a csönd.................
Óh, végre egy újabb összeesküvéselmélet-propagáló blog! Nem tudtuk, mi hiányzik még a boldogságunkhoz.
Óh, szóval "Tuggyukkik" világuralomra törnek? Na, fántásztikus... Szegény Chaplin forog a sírjában...
Én 100%-ig megbízok azokban a hírekben amiket az rtlklub, tv2, m1 és társai mutatnak be nekem. Értsd ahogy akarod..
Aki szó nélkül bízik a rendszerben akinek ő semmit nem ér, meg is érdemli amit kap. Miért bíznék benne? Ismerem? értem? belelátok? érek én neki valamit? én alkottam? Nem, legalábbis messze nem 100% az igenek aránya. Hanyjuk meg a sheeple-nek hogy demokráciát mímelve bégessék az igeneket és a hát perszéket, más rublika úgysincs. És még büszke is egyik-másik az ostobaságára... arra hogy nincs igénye a gondolkodásra, az önálló véleményre, és lemond a kétkedés jogáról.
Megjegyzés küldése